Janka, míg vajúdott, folyton azokat a mondatokat idézte magában, amelyeket később, sok év múltán, Kati néni suttogott a fülébe. Hogy amikor Hurai bácsi odatartotta a törülközőbe csavart, frissen fürdetett Annuskát a Mamácska arcához, Mamácska felnyitotta a szemét, és odakapott hozzá a tíz körmével. " A szülés kínja... - magyarázta Hurai bácsi később -... nagyon kifáradt, majd megnyugszik idővel. " De Janka inkább Anzsunak hitt, aki azt mondta, hogy Mamácska mindig bolond volt egy kicsit, s a csaknem két napig tartó, állandó szenvedés végképpen megtébolyította; szegény, zavart fejében az Annuska személyéhez kapcsolta az átélt kínokat. Janka, míg a szülőszobában volt, folyton attól rettegett, nem kap -e ő is majd oda a gyerek arcához, mint Mamácska. Aztán egyszer csak mindennek vége volt, Szuszut odatették mellé a párnára, s Janka, mélységes árvaságában, először érezte, hogy nincs egyedül többé. Digitális Irodalmi Akadémia; Cím: Freskó; Szerző: Szabó Magda; Dátum: 1999