Pénzt hiába követelt volna a paraszttól akár a földesúr, akár a vármegye: „ahol nincs, ott ne keress”. Az ország is, a megye is áruvalutát teremtett, – megszabta mindennek az árát és pénz helyett mindenki elfogadta az árut is. NYUGAT 1929. 19. SZÁM, SZABÓ LÁSZLÓ: KRUZSLYÓ KIRÁLYA

A szomorú csak az, hogy sok esetben a vonuló bányászok tömege mellől vagy a torlaszokról - a " barikádokról " - tudósító kollégák nem igen értik, mi történik körülöttük, a fáktól nem látják az erdőt, nem egyszer saját köreikben terjesztett füleseket adnak tovább tényvalóságként. A lényeg pedig, hogy ennek a többszörösen kisiklatott reformnak végre meg kell indulnia, mindenféle lakossági, politikai stb. ellenkezés dacára, nem többségi opció, hanem az ésszerűség és a kikerülhetetlen szükségszerűség okán, mintha mind hértébb és hátrébb szorulna. Már csak néhány kormánytisztviselő hajtogatja makacs megszállottsággal, emlékeztetőül: a bányászokat is meg lehet érteni, de pillanatnyilag se lehetőség, se mód nincs követeléseik akár részleges kielégítésére sem. Az egyszerű, kikerülhetetlen igazságok nem népszerűek. Például az, hogy ahol nincs, ott ne keress. Meg hogy munka nélkül nem lehet többet kérni. Hogy a bányászatot nem lehet megvédeni az állammal szemben azzal, hogy szakmailag többszörösen is vétkesen odahagyjuk a munkahelyeket, mikor nagyon jól tudjuk: egy nem működő bányát is állandóan karban kell tartani ahhoz, hogy egyszer, valaha újra kitermelhető legyen. Az állóháborúk sok rossz reflexe érezteti most is hatását. A bányászok annyira hevesen és ismételten kérték a kormányfő bekapcsolódását a sztrájkolókkal való tárgyalásokba, s annyi határozott elutasítást kellett végighallgatniuk, hogy most, a 12. órában már senki se tulajdonít neki semmilyen jelentőséget. Régió: erdélyi; Stílusréteg: sajtó; Forrás: Romániai Magyar Szó; Cím: Állóháború az életünk ?; Szerző: CSEKE GÁBOR; Dátum: 1999/20/01

E közmondások értékét újabban a tudomány talán azért nem becsülte eléggé, mert az ütemes mondatokba foglalt ítéletek mögül hiányozni látszott a bizonyító tapasztalati adatok sora. Ezek egy részét valóban elnyelte az idő, bár hatóerejükön ez semmit sem változtatott; más részüknek logikai megalapozottsága ma is jól látható, sőt tapasztalható. Ez ítéletek helyessége akkor világlik ki, midőn egy-egy tudományág évtizedes kutatás után is megállapítását szó szerint azzal az ítélettel fejezi ki, melyet az íratlan népi szemlélet - kétségtelenül hasonló tapasztalatok s viták után - már évszázadokkal előbb közzé tett ( " Minden szentnek maga felé hajlik a keze ", " Éhes disznó makkal álmodik. " " Ahol nincs, ne keress " stb. ). Legyen szabad megjegyezni, hogy e sorok írója a társadalom s a művelődés felsőbb köreiben tett jelentősebb kanyar után lett e népi igazságoknak s általában a nép igazságának tisztelője és vallója. Ott szerzett ismeretei csak alátámasztották, s a tudomány szaknyelvén igazolták azokat a tételeket és igazságokat, melyeket tudni már gyermekkorában tudott. Tanulságosnak mutatkozott a földtelen földmíveseknek a társadalomról vallott nézetét is összehasonlítani más rétegek nézetével. Ezt elvégeznünk itt azért volt felesleges, mert az összehasonlítást bárki maga is megejtheti: társadalmunk irányt adó osztályainak véleménye nyomtatásban is, élőszóval is elég sokszor megnyilvánul, s helyes módszerrel eredményesen tanulmányozható. Digitális Irodalmi Akadémia; Cím: Itt élned kell; Szerző: Illyés Gyula; Dátum: 1976

Mindezt abból az alkalomból, hogy az Egy szerelem három éjszakája első felvonása végén játszom ezzel az effektussal. S érzékeny kedély sem kell hozzá: a Légós Szörnyeteg fényként érzékeli a dalt... Miért ne? Hisz a jelentésükben egyek. Ahol nincs, ott ne keress. Amikor azt olvasom valamelyik darabomról, hogy " a szerző morális kérdést vetett fel benne ", az első érzésem mindig az, hogy aki ezt írta, biztosan nem is látta a darabot, vagy valakivel összetéveszt, s amit pedig utána érzek sokáig: az, hogy benyálaztak. A legeslegritkább esetben vetek fel morális kérdést a drámában. Egyrészt, mert a legtöbb morális kérdésfeltevés gyanús a szememben - demagógiára, vezércikkre, parasztfogásra gyanús. Digitális Irodalmi Akadémia; Cím: Napló nélkülem; Szerző: Hubay Miklós; Dátum: 1978

Kenedi vádjait Czili a Magyar Hírlap tegnapi számában cáfolta. Kenedi ezek után bizonyítékokat kíván közzétenni Czili 1957-es és 1989-es szerepvállalásáról. A bíró szintén reagál Kenedi itt közzétett dokumentumaira. A konkrét ügyet ezzel lapunk e hasábokon lezártnak tekinti. Kenedi: ahol nincs igazság, ott ne keress...! Kelletlenül teszek eleget kötelességemnek. A megtámadott jogán válaszolnom kell dr. Czili Gyula tegnapi nyilatkozatára. Kelletlenül, mert a Levélváltás besúgó és besúgott között címmel az ÉS legutóbbi számában közreadott privát levelekkel - Tar Sándoréval és a magaméval - olyan párbeszédet szándékoztunk megindítani, amely tapintatos hangnemével is elősegítheti a múlt tisztázásának személyes és tudományos folyamatát. Dr. Czili Gyula azonban arra kényszerít, hogy saját hangom helyett jóval keményebb dokumentumokat beszéltessek hazugságainak cáfolatához. Magyar Hírlap; Cím: Kenedi János és Czili Gyula vitája; Dátum: 1999/11/16 A példában a közmondást alkalmilag kiegészítve találjuk.