Ez igencsak meglepte az érdeklődőket a múlt héten, amikor is a GM növekvő áruforgalmi deficitről, majd az MNB – borúra derű – augusztus havi fizetésimérleg-többletről számolt be. Magyar Hírlap 1998/10/13., 9

Pedig magában a szóválasztásban a nyelvi archaizmus csak színező elem. Ha a " véshetőség " célja is, egészében József Attila utáni szótár a szótára. Azt írja például Madonna című versének második szakaszában: " Sötét anyának ilyen - világos fia, - a depresszió után - eufória. " A század elején ez a " depresszióra eufória " még így hangzott: bánatra öröm; Ady megnövelt jelentésű szóhasználatában: nemre igen; a múlt század közepén: borúra derű. Egy egész világ és benne az életérzés micsoda változása kellett, hogy a pszichológiai szaknyelv versbe ért, s egy ismert ellentét korunkra érvényes, egzakt és tartalmas modulációjává lett. Digitális Irodalmi Akadémia; Cím: Verseskönyvről verseskönyvre; Szerző: Lengyel Balázs; Dátum: 1982

Konjunktúra: borúra derű_? Júniusban minimális mértékben, de kissé emelkedett májushoz képest a GKI, Gazdaságkutató Rt. konjuktúra indexe, de még így is a rendkívül alacsony április érték alatt maradt. A szerény javulás az üzleti és lakossági várakozásokat egyaránt jellemezte. Az iparvállalatok véleménye szerint romlott az elmult időszak termelési színvonala, a következő negyedév perspektívája, valamint a belföldi rendelésállomány nagysága. Javult viszont az exportrendelés állománya és kissé csökkentek a saját termelésű készletek. Régió: magyarországi; Stílusréteg: sajtó; Forrás: Magyar Rádió Hírműsorok; Cím: Konjunktúra : borúra derű ?; Szerző: Révész Gabi; Dátum: 1999/07/12

A nemzeti szabadságmártírium ereje és hatása egyébként oly erősnek bizonyult, hogy 1956. október 6-án ekkor temették újra Rajk Lászlót és társait. A nap ezzel mintegy a nemzeti szabadságértékek mártírjainak általános érvényű kifejezőjévé is vált - nem véletlenül nevezte át a Batthyány-örökmécsest a demokratikus ellenzék Batthyány-Nagy Imre-örökmécsessé. Úgy vélem tehát, hogy október 6-a a nemzet történelmi emlékezetében és gyakorlatában nem csak 1848-49 aradi és pesti kivégzettjeiről szól, hanem már régen és többször több réteget magára húzott. S bármily tragikus is ez a nap - szemben a hivatalos interpretációval -, nemcsak a tragédiáról, hanem mindig és mindenkor a valamiért, méghozzá a nemzeti emlékezetben pozitív értékekért való áldozatról is szól. Megint csak a derűre ború, a borúra derű kettőssége dominál, Nem áll tehát az, hogy október 6-a csak a tragédia napja. Legalább annyira az áldozat értelméről is szól. Ha csak a tragédiákhoz keresünk emléket, akkor ilyen lehet az eddigi két világháború töméntelen magyar katona áldozata. Amiért a halálba küldték őket, az mind hazugságnak bizonyult; sem az első, sem a második háborús részvétel nem volt elsőrendű magyar érdek. ( A távolinak és ködbe veszőnek tűnő első háborúban honi oldalról 661 ezren haltak meg, 734 ezren megsebesültek, s majd ugyanennyien estek fogságba! Magyar Hírlap; Cím: 2000. október vége ( Egy polgár naplója ); Szerző: Gerő András; Dátum: 2000/10/27

S ha azt veszem tekintetbe, hogy az emléknapok szaporítása " főként a személyiségformálást, erkölcsi nevelést " szolgálja, akkor végképp problematikusnak érzem a bevezetett emléknapokat. Nem kellett volna -e a pozitívumba fordítani az egész kérdést? Nem az antikommunizmus, hanem a demokrácia napját megtartani - egy olyan alkalmat teremteni, ahol az autoriter magatartással, politikai gyakorlattal és annak nemegyszer szörnyű következményeivel szemben erkölcsileg is szilárd ellenpontot teremtünk a jövő magyarjainak?! ( Ráadásul vélhetőleg pedagógiailag is sokszínűbb eszközrendszert tesz lehetővé ez a megközelítés. ) De a holokauszt esetében is talán érdemes lett volna a jövőt, a " borúra derű " logikáját erősíteni. Például úgy, hogy a Magyarországon azóta is oly sérülékeny jogegyenlőséget középpontba állítva a jogegyenlőség, az emberi méltóság napját megtartani - s akkor elmondani azt, hogy mikor, mihez vezet a jogegyenlőség sárba tiprása. Mert hogy a holokauszt már csak a végállomása volt a folyamatnak - örök mementójaként annak az útnak, ami egyébként az emberi méltóság felszámolását jelentette. A magyar társadalom erkölcsi rendszerében ugyanis egyaránt jelen van a jogegyenlőség és az emberi méltóság tisztelete és a semmibevétel tradíciója. Ha már erkölcsi orientációt keresünk a jövendő nemzedékek számára, akkor vajon nem a pozitív elemek erősítésével lehet -e az útvesztő hagyományok továbbélését megakadályozni? Magyar Hírlap; Cím: 2000. október vége ( Egy polgár naplója ); Szerző: Gerő András; Dátum: 2000/10/27