Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Örvendetes, hogy napjainkban az éttermek, vendéglátóhelyek étlapján egyre gyakrabban találkozunk a vadhúsból készült ételekkel, és az is örvendetes, hogy a tízegynéhány évvel ezelőtti gyakorlattal szemben ezek az ételek már valóban vadhúsból készülnek, és nem elvadított szarvasmarhából, hiszen a magyar táplálkozás-történetben a vadhúsnak mindig is jelentős hagyománya volt. Az is örvendetes, hogy ezekkel az ételekkel már nemcsak luxuséttermekben és vendéglátóhelyeken találkozunk, hanem egyszerű falusi vendéglőkben is. Hát az életben a fény mellett ott az árnyék, ennek a jelenségnek is megvan az árnyoldala, nevezetesen az, hogy feltételezhető, hogy ezeknek a vadhúsoknak a jelentős része nem legális forrásból származik. A saját fogyasztásra történő orvvadászat mellett a hozzáértők szerint egyre nagyobb teret nyer a piaci célból történő orvvadászat. Annak érdekében, illetve a törvény tanulmányozása során elgondolkodtam azon, hogy milyen módon lehetne itt egyfajta gátat állítani a vad védelme érdekében. Csak utalni szeretnék arra, hogy az orvvadászat nem mai jelenség, mióta a vadászati joggal a jogalkotó foglalkozik, mindig a tevékenységének egyik fő iránya volt az orvvadászat megakadályozása, illetve szankcionálása. Már az 1872-es, illetve az 1883-as vadászati törvény is tartalmazott olyan rendelkezéseket, amely kimondta azt, hogy egy vadfaj tilalmi időszaka alatt a tilalom kezdetét követő 8, illetve 12 napon túl az éttermek az étlapokon nem szerepeltethetnek olyan ételeket, amelyek a tilalom alá eső vadból készülnek. Országgyűlési Napló; Szerző: DR. KRISTÓF ISTVÁN ( MSZP ) :; Dátum: 1996/05/20