| At line 52 changed one line |
| A közmondás sajátos használata. [Példa 5 | 5 ] [Példa 6 | 6 ] [Példa 7 | 7 ] |
| A közmondást gyakran használják eredeti formájából kiszakítva: részben csak egyik felét, részben a szöveg értelméhez igazodóan módosítva . [Példa 5 | 5 ] [Példa 6 | 6 ] [Példa 7 | 7 ] [Példa 8 | 8 ] [Példa 9 | 9 ] |
| At line 182 changed one line |
| Közismert optimizmusom ellenére az első hetek után ismét defetistává lettem s állandóan sürgettem a Consiliul Dirigenttel való értekezésünket, hiszen Pesttől még annyit se várhattunk, mint saját magunktól, akik közt egy alkalommal, még talán december elseje előtt, felvetődött az az ötlet, hogy talán sikerülni fog a Romániához való átcsatolásunkat önálló erdélyi köztársaság kikiáltásával megakadályozni. Valamelyikünk, talán éppen Vincze Sándor, egy délután megkérdezte telefonon Budapestet s Károlyi Mihály megbizásából, ha jól emlékszem Biró Lajos válaszolta, hogy tegyünk azt, amit jónak látunk, hisz mi jobban ismerjük a viszonyokat. Ezzel szemben napról napra láttuk, hogy működési körünk a semmivé zsugorodik... A defetisták kezdtek szaporodni s ekkor indítványoztam egy nyílt ülésen, hogy ha már a hegy nem jön Mohamedhez, hát akkor menjünk mi el Szebenbe... Apáthy hallani sem akart róla, mert ő egy pillanatig sem veszítette el abbeli reményét, hogy mindez csak átmenet: a fegyverszüneti szerződés szabályai a nemzetközi becsület védelme alatt állanak, következésképp őt nem érdekli a nagyszebeni Consiliul Dirigent. Hiszen a francia összekötőtiszt is, mint az antant nagyvezérkarának megbizottja lázadóknak minősítette a rendzavarókat, akik a magyar imperium ellen kezet mertek emelni. Január 13-án gyengélkedett Apáthy. Helyetteséül a város és vármegye kormánybiztosát Grandpieret sikerült behozni, akit már előre megdolgoztam a szebeni tervnek. %%tip-Forrás Régió: erdélyi; Stílusréteg: sajtó; Forrás: Romániai Magyar Szó; Cím: Kertész Jenő : A tíz év előtti Erdély napjai ( 12. rész ); Dátum: 1998/04/12 /% |
| Közismert optimizmusom ellenére az első hetek után ismét defetistává lettem s állandóan sürgettem a Consiliul Dirigenttel való értekezésünket, hiszen Pesttől még annyit se várhattunk, mint saját magunktól, akik közt egy alkalommal, még talán december elseje előtt, felvetődött az az ötlet, hogy talán sikerülni fog a Romániához való átcsatolásunkat önálló erdélyi köztársaság kikiáltásával megakadályozni. Valamelyikünk, talán éppen Vincze Sándor, egy délután megkérdezte telefonon Budapestet s Károlyi Mihály megbizásából, ha jól emlékszem Biró Lajos válaszolta, hogy tegyünk azt, amit jónak látunk, hisz mi jobban ismerjük a viszonyokat. Ezzel szemben napról napra láttuk, hogy működési körünk a semmivé zsugorodik... A defetisták kezdtek szaporodni s ekkor indítványoztam egy nyílt ülésen, hogy __ha már a hegy nem jön Mohamedhez, hát akkor menjünk mi el Szebenbe__... Apáthy hallani sem akart róla, mert ő egy pillanatig sem veszítette el abbeli reményét, hogy mindez csak átmenet: a fegyverszüneti szerződés szabályai a nemzetközi becsület védelme alatt állanak, következésképp őt nem érdekli a nagyszebeni Consiliul Dirigent. Hiszen a francia összekötőtiszt is, mint az antant nagyvezérkarának megbizottja lázadóknak minősítette a rendzavarókat, akik a magyar imperium ellen kezet mertek emelni. Január 13-án gyengélkedett Apáthy. Helyetteséül a város és vármegye kormánybiztosát Grandpieret sikerült behozni, akit már előre megdolgoztam a szebeni tervnek. %%tip-Forrás Régió: erdélyi; Stílusréteg: sajtó; Forrás: Romániai Magyar Szó; Cím: Kertész Jenő : A tíz év előtti Erdély napjai ( 12. rész ); Dátum: 1998/04/12 /% |
