Sorjáztak a történetek arról, hogy húztak el mellettünk azok a borzasztó nímandok, arctalan senkijánosok, akik kifelé menet is kopogtak az ajtón az egyetemen, s háromszor is megkérdezték, leülhetek -e az asztalodhoz, édes öregem. Aztán visszatértek ugyanezek öltönyben, meghízva, rendkívül dölyfösen az országos közélet s a helyi önkormányzatok vizein, de még véletlenül sem a közepesek, hanem kizárólag a leggyengébb fazonok. Nem fogadnak, időpontot adnak, ha véletlenül hivatalból kéne tőlük valami; eltépnek a belső sávban biccentés nélkül a távoli horizont, majd onnan is tovább, a csillagos ég felé az Audikon. A helyezkedés képessége, egyfajta kifinomult, alkati geciség s tökéletes kurzuskompatibilitás: erre jutottunk a jellemzést illetően, készséggel belátva egyszersmind azt is, hogy mindez - bár tényeken nyugszik - persze olcsó demagógia, de attól még sajnálatos módon közös nemzedéki tapasztalat. Egyet láttam volna olyat közülük, csupán egyetlent, de tényleg, akinek anyagi jóléte a szellemi hitelén vagy akár csak az eszén alapszik, legyintett valaki a témát berekesztve, miközben az egyik legjobb magyar költő - mivel ebből nem élünk meg - elvonult, hogy befejezze A helység kalapácsa színpadra írt, aktualizált változatát, melyben e sorok szerzőjének egy agresszív törpeharcsa szerepe jutott: mindenki azt kapja, amit megérdemel. Kitört üvegű búvárszemüvegben, viharlámpával a kézben az Aktuális egykori legfelkészültebb, így érthetően elbocsátott műsorvezetőjének nyilatkozott egy képernyőt formázó, kivágott aljú papírdoboz mögött, s a rendezői instrukciók szerint a horgászokat kellett kulturáltan szidalmaznia. Hogy hogyan jön ez Petőfihez, az számára nem volt teljesen világos, de hogy a célon a kora esti beszélgetés nyilvánvaló hatására némiképpen túllőtt, az bizonyos: az interjúból fölsejlett egy nagy tiszai rendszerváltás képe, melyben - a la Hősöm tere, Parti Nagy Lajos - átveszik a hatalmat a dolgokról egészen mást gondoló, ciánon meghízott halak. Magyar Narancs; Cím: Elérte - K. úr nyaral - I.; Szerző: Keresztury Tibor; Dátum: 2000/01/09