A Pad a parkban című spanyol film sovány cselekménye - mely az expozícióban felvázolt istenhozzádot követi - éppen erről szól: az újabb viszony kialakításának gondjairól. Talán csak annyi az ábrázolt folyamatban a szabálytalanság, hogy a férfi belső feszültségének intenzitása minimális. A fiatalúr azt veszi a fejébe, hogy a véletlenre bízza a dolgot. Nem vállalkozik a kortársaira jellemző élveteg nővadászatra, hanem kivárja a pillanatot, amikor a nagy Ő, a Miss Igazi megjelenik az életében. Hirtelen elhatározástól vezettetve merészen leszűkíti a terepet. Minden áldott nap ugyanabban az időpontjában leül egy festőien szép park padjára ( hál ' istennek sosem esik az eső ), esténként pedig kedvenc bárja törzsasztalánál foglal helyet. Nyilván arra gondol: a türelem rózsát terem, előbb-utóbb valaki csak letelepszik melléje. Nem mernék megesküdni a módszer célirányosságára, de hát Juan számítása beválik. Egyszer csak felbukkan mellette itt is, ott is a várt partner. A " szabadtéri " Aliciát és a szórakozóhelyen ücsörgő Anát nem azonos bordában szőtték ( ami kedvez a " kísérletnek " ). Előbbi cserfes teremtés, egyszerű, gyakorlatias észjárású ifjú hölgyemény, utóbbi intellektuális alkat, filozofikus hajlammal, másfajta IQ-val és igényekkel. Végtelenített eszmecsere kezdődik Juan és egyes, illetve kettes számú nője között. A beszélgetések, melyeket a meglehetősen fád fiú a szebbik nem képviselőivel folytat, többnyire hétköznapiak és súlytalanok. Bármennyire meglepő, az érzelmek nem forrósodnak fel, a hosszú tereferéket nem élénkíti érzéki vágyódás, szexuális játék a tűzzel - leszámítva azt az epizódot, amikor Alicia megcsókolja a pad lovagját. Minden irónia nélkül megjegyezhető: talán dédszüleink korában dívott az efféle tartózkodó szemérmesség. Az ágy messze van a lócától és a bárszéktől egyaránt. A diskurzusok jó néhányszor megismétlődnek, Juan a barátjával szertartásszerűen megbeszéli az eseményeket és fejleményeket, aztán átmenetileg megszűnik a kontaktus a csak lelkizésre " szerződtetett " csajokkal. Nyámnyila barátunk mintha elvesztené a fonalat ( igaz, előtte se nagyon találta ). A messzire távozott ír neki, a fiú elolvassa, majd összetépi a levelet. Újra változik a szín, ki tudja, mit hoz a jövő. A furcsa történet egyik dekódolható üzenete így fogalmazható meg: a remény addig él, míg valaki nem csüccsen mellénk, fő az, hogy ne süppedjünk önmagunkba. Népszabadság; Cím: A társkeresés nehézségei; Szerző: Veress József; Dátum: 2001/09/7

2001. szeptember 1-jétől költöztek át a magyar tanítási nyelvű osztályok a Nyárhíd utcai városi tulajdonban lévő 1993-ben felépült iskolaépületbe. 2002 tavaszán a petíciós íveket az iskolaigazgató az iskolatanács javaslatára eljuttatta a fenntartóhoz, a Nyitrai Kerületi Hivatalhoz. Döntés nem született, a fenntartói jogkör még ebben az évben átszállt a megyei önkormányzatra, amely 2002 novemberében hozott határozata értelmében javasolja a miniszternek, hogy 2003. szeptember 1-jei dátummal történjen meg a szétválás. A miniszteri döntésre több mint egy évet kellett várnunk, mivel újabb " hazafias " érveket kezdtek hangoztatni egyesek /belekeverve még a státustörvényt is//is/ a szétválás ellen, még Zsolna polgármestere is hallatta a hangját, de a türelem rózsát terem elv alapján kivártuk a döntést annak ellenére, hogy a nyitrai önkormányzat döntését követő egy esztendőben nem volt a legbékésebb az együttélés a " közös fedél " alatt. Régió: szlovákiai; Stílusréteg: sajtó; Cím: Előadások óvodapedagógiából; Szerző: Száraz Dénes

Elnézésedet kérem, hogy ilyen sokáig várattalak a válaszommal, de ahogy mondani szokták, türelem rózsát terem ( kinek a virágját, kinek a tövisét ) Ott hagytuk abba, hogy vitattad a 1999-03-03 10: 56: 48-i hozzászólásomban az alábbi mondatom tartalmát, és a belőle levont következtetést: Te azt írod, szerinted csak a karitatív tevékenység állami támogatását tartod elfogadhatónak, egyfajta haszonelvűségből kiindulva.Index Fórum; Szerző: Precom; Dátum: 1999/03/11

A többi " kimerült " olvasónak pedig csak annyit szeretnék mondani: türelem rózsát terem! Nagyon sokan úgy hirdetnek a társkereső rovatban, hogy " szabadkaiak előnyben ", vagy " Topolya és környéke " stb. Miért határolják el magukat? Úgy gondolják, hogy a 100 km távolság akadály lehet két szív között? Ki tudja, hol találják meg az igazit? " Régió: vajdasági; Stílusréteg: sajtó; Cím: Reményeink és tévedéseink - Van esélyünk , hogy ezután másként legyen !; Szerző: FRIEDRICH Anna; Dátum: 2005/01/06

- Szerintem a legnagyobb, legalábbis általam leginkább becsült erény a türelem. A népi mondás szerint a türelem rózsát terem. Karinthy ehhez hozzátette, hogy csak azt, egyebet nem. Én meg azt vallom, hogy a türelmetlenség viszont csak tövist terem. Abban nyúlkáljak? Magyar Elektronikus Könyvtár; Cím: Politikai forgácsok

Ami azóta megmaradt belőlünk: roppant geopolitikai módosulások folytán - és valljuk meg, ezúttal okos alkalmazkodással - minden jel szerint újból Európának szerves részévé lesz -, tehát nem csupán térkép szerint. Itt-amott, remények ügetőversenyén Petőfi jóslata száll lobogókra: " A magyar név megint szép lesz. " Szép lehet, kivéve minket, erdélyi magyarokat meg a többi kisebbségit Felvidéken, Délvidéken. Nekünk most még így szól a regula: a türelem rózsát terem, követelményeinkben pedig hátrább az agarakkal! Többek közt egy francia úrtól is hallom ezt. Szavai Illyés Gyula följegyzését juttatják eszembe. A második világháborút lezáró békekötések idején ő tapasztalta: kelet-európai érdekeik vásznán akármerre tévedt a győztesek ollója, vagdalt országrészek számára nem volt apelláta. Transzszilvániai magyarokról szólva ekkor adta hírül egy párizsi napilap: Transzjordániát újból Romániának ítélték a győztes hatalmak. Digitális Irodalmi Akadémia; Cím: Erdélyi változatlanságok; Szerző: Sütő András; Dátum: 2001

A türelem a tőzsdén is csak hosszú távon terem rózsát; tekintse hát részvényeit is – csakúgy, mint az ingatlanokat – tartós befektetésnek. Heti Világgazdaság 1997/10/18., 150

„…Nemzeti Színházat nem építünk minden tíz évben, inkább legyünk még egy kicsit türelemmel.” Úgy is tűnt, hogy a türelem tényleg rózsát terem. 1949. március 20-án adta hírül a Szabad Nép: „Rákosi Mátyás a Magyar Függetlenségi Népfront országos konferenciáján bejelentette, hogy az ötéves terv keretében sor kerül az új Nemzeti Színház felépítésére is.” Magyar Hírlap 1995/09/30., 11

Jegyzetek közt lapozok. A megjelenés után engem ért a tisztesség, hogy bemutassam őket, Mátrafüreden. Szállodában. Szép számú közönség. Akik hallgattak minket. Beszédeket és zenét, fölolvasást és szavalatot. Lapozok jegyzeteimben. A könyv " fülein " színes fotók. Meg a lapok közt. Lányok és fiúk. Egymásba kapaszkodnak. A tekintetükkel. Gyanús ez a sok leány. Női költők. Költők vagy nők? Lehet nő költő? Vagy akkor már nem is nő többé? Talán. De mit számít ez? Meg nem mondja senki, kik is írták a verseket. És ez a lényeg. A többi csalárdság. Mert mi a lényeg? Nagy Cili elsöprő lendülete. Iván Ivett képi látása, pontos korrajza. A tetszhalott emberiségnek föladott utolsó lehetőség - a vers. Két lány, érett költészete. Szerintem. És Kárpáti Kamil szerint is. A költő, aki ebben a csoporttestben a lélek. Mester és tanítványai. Akik immár maguk is mesterré érnek. Csak türelem. Bár ahogy Karinthy mondta, a türelem rózsát terem, de semmi mást! Hát igen. Legföljebb Rózsássyt. A Barbarát. Aki rövid verseket ír. És akkor mi van? Nem az a lényeg, vélte Pilinszky, hogy valaki rövid, vagy hosszú verset ír. Indokoltan tegye. Nála bizony, indokolt a rövidség. Ezt persze, nem tudom. De érzem. Benyovszky Anita visszabújik a gyerekkor - Zolnay Vilmossal szólva -, " édességébe ", de nem nosztalgiázva, búsongva, hanem menekülve. Sinkó Kriszta érzékeny fénye opálos. Pacziga Andreától eredezik a kötetcím. S a cím alatt verssorok: " Hosszú lépcsőn visz az utam. / A levegőbe sikoly harap. " Magyar Nemzet; Cím: Életképek; Szerző: Koppány Zsolt; Dátum: 1997/03/10

Bent a farkas, kint a bárány - mondhatnánk az újjáalakult romániai törvényhozás munkájáról. Bő héttel ezelőtt még a szavak varázsát kóstolgatták újdonsült képviselőink és szenátoraink, és e csalóka mágia belopózott nyilatkozataikba is, amelyekben - főként a kormánypárt emberei - ígérték: rendkívüli ülésszakon közel 70 törvénytervezetet ( az előző testülettől átöröklött vagy saját dokumentumot ) tárgyalnak meg. Közben kiderült: kerek egy hét alatt a Képviselőház egyetlenegy törvényt fogadott el, amely - láss csodát! - saját működését szabályozza. Nehéz lehetett ennek is a nyakára hágni, hiszen elevenbe vágó kérdésekről volt szó a jelzett dokumentumban, többek között arról: honatyáink mennyit és milyen körülmények között hiányozhatnak a munkálatokról, ezért miféle fenyítések járnak stb. Szeretném, ha a valóság rácáfolna e megérzésre, ám úgy tűnik, a sokat hangoztatott szigorítás e téren eléggé gyenge lábakon áll, túl sok a szabályzatban az esetlegesség, a " majd meglátjuk ", " esete válogatja " típusú megfogalmazás vagy értelmezési lehetőség. No, de ne siessük el, ugye, a türelem rózsát terem, egyet vagy többet... Régió: erdélyi; Stílusréteg: sajtó; Forrás: Romániai Magyar Szó; Cím: Séta politikusi koponyák körül; Szerző: SZONDA SZABOLCS; Dátum: 2001/18/01