A pontosság a királyok udvariassága – tartja a mondás, pedig nem kell ahhoz uralkodónak lenni, hogy tiszteletben tartsuk a másik fél idejét. Magyar Hírlap 2000/03/9., 6

A portás volt az, arkangyali pózban, mutatóujját szájára téve figyelmeztetett a csendre. Lábujjhegyen lopakodtam a terembe, mégis minden szem felém fordult, szégyenemben szerettem volna a föld alá süllyedni. - Semmi baj, fiatalember - szólt az elnök -, foglaljon helyet. Máskor jobban igyekezzen! A pontosság a királyok udvariassága. Az arcok felderültek, én meg, mint akit fejbe kólintottak, lehuppantam a legközelebbi székre. Csak percek múltán tértem magamhoz és mertem rásandítani a szomszédomra... A szívem akkorát dobbant, majd kiugrott a mellemből. ő ült mellettem, Renáta, szendén, arcán tejfehér szűzi tisztasággal. Ezen az értekezleten különösen fegyelmezetten ültem. Régió: szlovákiai; Stílusréteg: szépirodalom; Cím: Szerelmem , Renáta

Aki tanít, az kétszeresen tanul. A nyomor elfojtja, a gazdagság felszítja a szenvedélyeket. Az ember nem más, mint testbe öltözött lélek. " XVIII. Lajos: " A pontosság a királyok udvariassága. " Hegel: " Érdek nélkül semmi sem jön létre. Szép az, ami érdek nélkül tetszik. " Rousseau: " Ember, ne kutasd a rossz okát, te magad vagy az. A sikert felejtsd el, a balsikerekre pedig mindig emlékezz vissza. Magyar Elektronikus Könyvtár; Cím: Ezoterikus körkép; Szerző: Kun Ákos; Dátum: 1997/12

Nem ismerhetünk fel pusztán a kezdőbetűiről minden vállalatot, szervezetet, egyesületet. Mikrofonok, kamerák előtt némelyek szakmai nyelven, csoportnyelven szeretnek társalogni. A hallgatót ilyenkor megnyugtatja a gondolat: legalább ők értik egymást. Fél szavakból is. Azt szokták mondani: a királyok udvariassága a pontosság. Udvariasnak mondanánk azt a közérthetően fogalmazó riportert, műsorvezetőt vagy előadót is, aki a médiában érzi magát " király " - nak. Élet és Tudomány; Cím: Fél szavakból is; Dátum: 2000

Ilyet esztétánk sem állíthat. Ha belegondol abba, hogy az 1917 utáni hatalom csúcsain szép számban értelmiségiek álltak, kivétel nélkül kimagasló értelmiségiek, mint Lenin, Szverdlov, Trockij, Lunacsarszkij, Buharin s persze, Sztálin is, akkor be kell látnia, hogy " a hatalom " és az " értelmiség " skolasztikus szembeállítása fölött jobban eljárt az idő, mint " a reformer típusú cselekvő hős " fölött. De a történelmi tények úgy látszik, kevéssé izgatják esztétánkat. Ezért történhet meg, hogy az intranzigens értelmiségre utaló " kevés magyar példa közül " így utal Petőfire: "... a Batthyány vezette felelős magyar minisztérium megalakulása után nem sokkal, a 48-49-es forradalom felfelé ívelő szakaszában is azt írta, hogy ťén erre a minisztériumra nem magamat, még a kutyámat se bíznámŤ ". ( Petőfi egyébként eredetileg nem írta a híres félmondatot, hanem hangoztatta; mégpedig így: "... én e ministeriumra nem a hazát, de egy magamat, sőt a kutyámat sem bíznám ", de hát a pontosság a királyok erénye, nem az ifjú esztétáké. ) A dolog persze nem olyan egyszerű, mint a cikkíró hiszi. Először is: Petőfi nem azért támadta Batthyányt, mert a gróf a hatalmat képviselte, hanem épp azért, mert szerinte nem élt elég erélyesen a hatalommal. Másodszor: később ő maga kényszerült magyarázgatni, hogy nem elkergetni, hanem ösztönözni akarta a kormányt, s ő annak " nem ellenségei, hanem a legőszintébb barátai " közé tartozik... Harmadszor: az ominózus kutyás hasonlatot a költő nem a forradalom " felfelé ívelő " szakaszában, hanem az egyik első válság idején, 48 májusában alkalmazta a kormányra. Digitális Irodalmi Akadémia; Cím: A kamasz álma; Szerző: Fekete Sándor; Dátum: 1984